Makovecz Imre, Atlantisz Világa kiállítás

A vidéki táj hangulata, – ahol gyermekkorában a nyarakat töltötte nagyszülei házában –   az emberi lét harmóniája, a közösség spirituális értékei meghatározó élményt jelentenek számára. Eredetileg költő szeretett volna lenni, néhány versét Nagy László költőnek is megmutatta. Végül apja hatására mégis építész lett belőle. Az organikus építészeti felfogás, az épület és táj viszonya meghatározta építészeti szemléletét. 
Már munkássága elején arra törekedett, hogy egy olyan épületet alkosson, amely az emberiség előtt is állt a világban – egy igazi otthon, az Aranykor eleven Háza.

Makón járva, számos megvalósult tervét meg lehet tekinteni, ezek közül vitathatatlanul a legimpozánsabb a Hagymatikum.
Mindig is foglalkoztatta a tájak, növények, és az épületek szimbiózisa, amely az emberi alkotóerőnél na-gyobb erő jelenlétét sugallta. A rajzaiban alkotta meg a múlt és jövő építészetét. Előre és hátra közlekedett az időben és a tájban, a „lehetett volna” világában.

Makovecz Imre

1935. XI. 20. – 2011. IX. 27.

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.”

Az ezredfordulón építészeti rajzait az Atlantiszi grafikákkal teljesítette ki, melyekben az létesülés és építés ívét a megtörtént és megtörténhetett-volna világáig tágította. Kiindulási pont a természet teremtő erőinek átélése, illetve a természet mintáin alapuló új formák létrehozása volt. Makovecz Imre számára a nemzetközi elismerést a sevillai pavilon hozta meg. Az épület belsejében lévő, az üvegfödémben álló tölgyfa, mely egyszerre mutatta meg a földalatti és földfeletti világot, az atlantiszi korra utalt.

Néhány Atlantiszi rajzot a VII. Velencei Nemzetközi Építészeti kiállítás magyar pavilonjának felépítéséhez készített. A rajzokon látható képződmények egy valaha volt civilizáció építményeinek romjai. A kiállítás kurátorára olyan hatással voltak a rajzok, hogy a sorozat folytatására kérte fel Makoveczet. Így jöttek létre további rajzok, melyek egy lehetséges múltbeli tájat ábrázolnak növényszerű épületekkel és emberalakokkal.

Kiállításunk e sorozat rajzait 3D formában jeleníti meg. A növényi rügyek, kibomló levelek és virágok minden másnál erőteljesebben és szem¬léletesebben tükrözik a természetben rejlő forma¬erőket, erejüket és szépségüket. Az Atlantisz-sorozat ezt a természetes formaerőt nagyítja fel. Így a természet saját formái válnak építészeti léptékű elemekké. Az atlantiszi világban, az ősi, az eljövő vagy lehetséges formák jelennek, meg, melyek organikusan nőnek ki az élettelen természeti környezetből.

Ez Atlantisz, Makovecz látomásos művészete. Az éltető források, melyek növény-, állat-, emberalakok formáiban népesítik be az élő szigeteket, kontinenseket, a szent tűzhányókat és mozgó hegyeket-völgyeket, az Aktív erőket és Hatalmasságokat. Bízunk benne, hogy a kiállítás látványai feltöltődést nyújtottak, és sikerült átérezni az élet makoveczi szemléletét.